Mikor jelentkeztem a Ráhel Szőlőskertje hétvégére, azt hittem, már minden szükséges gyógyulást megkaptam korábbi tapasztalataimból. Azért terveztem mégis, hogy részt veszek egy abortusz utáni gyógyuló hétvégén, mert éreztem, hogy jót tenne nekem egy kis visszavonulás.

Ahogy elkezdődött a hétvége, elkezdtem érezni a kegyelem egységét a többi résztvevővel együtt. Őszintén és alázattal osztottuk meg saját történetünket abortuszunkról, abortuszainkról. A hétvége minden egyes része megújulást és egymás iránti kölcsönös tiszteletet hozott közénk. Az út, amelyen eddig olyan egyedül, és elszigetelten mentem megtelt olyanokkal, akik velem jönnek, mégis a saját útjukat járva.Egy élet kell hozzá, hogy beteljek a gyógyulás különböző szintjeivel, amik megérintettek engem ezen a hétvégén.

A lelkigyakorlat végén nehéz volt az elválás. Mi abortuszon átesett nők egy közös sebet hordozunk. Sebeink csatlakoztak egymáshoz a Ráhel Szőlőskertje lelki hétvége alatt.

Többé nem kell egyedül éreznem magam, mert a hétvégén létrejött kötelékek örökké tartanak. Köszönöm a szervezőknek, hogy készek az abortusz trauma mélyébe ásni, és egy utat kínálni mindenkinek a gyógyulásra.

Patrícia